A helyzet, amiben most vagyunk, egyáltalán nem szokványos. SŐT!  Soha a történelemben nem volt még ehhez fogható vagy viszonyítható helyzet.

Nem tudjuk mi lesz, nem tudjuk meddig tart. Aggódunk a saját, a szüleink és gyermekeink jövője miatt....

 Hajlamosak vagyunk a múltban vagy a jövőben inkább élni, mint a jelenben. Bosszant, az, ahogy viselkedett velem 1990-ben a Gizi, akinek azóta se bocsátottam meg, és azóta is minden nap eszembe jut, mennyire gyökér is volt. 

Aggódunk, hogy mi lesz holnap! Miből fogunk élni, mit fogunk enni, hogyan fog a gyerek suliba járni!

Ezek mind-mind annyira lefoglalják az agyunk kapacitását, hogy észre se vesszük, mennyire elvonja a figyelmet a mostról, a jelenről. Az pedig a másik oldala a történetnek, hogy nem elég, hogy elvonja a figyelmünket, de meg is mérgezi a mindennapjainkat. Keserű szájízzel ébredünk, egész nap szorongunk és minden nappal egyre jobban beszűkül a látásmódunk. Már csak az aggodalmunknak megfelelő híreket látjuk meg, (ami nem annyira nehéz, hiszen a média még rá is játszik a negatív érzelmeinkre) és egyre jobban beszippant minket a negatív spirál. Egyre magasabb falakat építünk, egyre jobban begubózunk, már levegőt is alig merünk venni, mert mi lesz, ha... Ezzel egyidőben extrém magas lesz a stresszhormon szintünk, ami az immunrendszerünket gyengíti. Ehhez még hozzá jön az, hogy nem ér minket nap, nem vagyunk a szabad levegőn, nem mozgunk és e miatt fizikálisabban is egyre inkább rosszabbul leszünk, ami még jobban alátámasztja a félelmünket, még magasabb falakat vonunk, még jobban bezárkózunk és egyre csak rosszabbul és rosszabbul leszünk.  

Photo by Alexander Krivitskiy on Unsplash

Ahogyan az előbb is leírtam, ahogy amit most érzünk, most gondolkodunk, az hatással van a jelenünkre, ebből következőleg, hatással lesz a jövőnkre is. Ha ezeket a gondolatokat MOST nem figyeljük meg, MOST nem értjük meg, MOST nem gondolkodunk el rajtuk, netán elnyomjuk, lenyeljük, elássuk, az a jövőben, de akár már rövid távon is, hatványozottan visszaüthet.

Minden bejegyzésemben, minden kommunikációs csatornámon nyomatékosan hangsúlyozom, hogy nem szégyen félni, nem szégyen azt érezni, hogy kicsúszik az irányítás a kezedből. Nem szégyen odaállni akár az 5 éves gyereked elé és elmondanod neki az ő szintjén, hogy mit érzel, mi történik most, megkérdezni, hogy ő mit érez, mit szűr le abból, amit a kopasz bácsi minden videó előtt közben és után mond a kellemes, bariton hangján. Nem szégyen a pároddal, barátaiddal erről beszélni, ahogy az se szégyen, ha nincs kivel erről beszélned, nincs aki meghallgasson és szakemberhez fordulsz. Azért, mert jó lenne, ha valaki meghallgatna, értő figyelemmel fordulna feléd, még nem vagy őrült és nem vagy pszichopata. Tudom, hogy Magyarországon még mindig, ha nem is megbélyegzik, de furán néznek arra, aki coach-hoz vagy pszichológushoz jár. Ezek most pont azok az idők, amikor ezeket az előítéleteket le kell vetkőzni. 

Nem szégyen bevallani magadnak sem, hogy nem vagy mindenható és nem tudsz mindent kontrollálni.  Vagy ha azt hiszed, és még mindig tagadod a valóságot, akkor sajnos hazudsz a saját lényednek és épp ideje feltenni néhány kérdés, szembesíteni magadat a gondolataiddal:

Miért akarok mindent kontrollálni? Miért nem tudom elfogadni ezt a helyzetet? Mi az, amitől leginkább félek? Mi lehet a legrosszabb forgatókönyv ebben a helyzetben? De ha ezt a kérdést felteszed, akkor tedd mellé a párját is: Mi lehet a legjobb forgatókönyv ebben a helyzetben? Írd le pontosan mit érzel most. Ha már úgy gondolod, hogy leírtad az összes érzelmet, kérdezd meg még magadtól. Mit érzek még? Fontos, hogy pontos képet kapj a jelenlegi érzelmi állapotodról. Mi az, amit tehetsz azért  most, a jelenlegi helyzetben, hogy jobban érezd magad? Mi kell hozzá? Hogyan tudod megteremteni a jelenlegi körülmények között ezt? Szerinted rossz dolog gyengének lenni? Mit jelent számodra a szó, hogy gyenge? Mit jelent számodra kiszolgáltatottnak lenni? 

Ha felteszed magadnak ezeket a kérdéseket és őszintén válaszolsz is rájuk, akkor pontosabb képet kaphatsz magadról. Ha megvan a pontos kép magadról, akkor meg tudod találni a stabil középpontod. Ha megvan a stabil középpontod, akkor nincs az a negatív hír-tsunami, ami kizökkenthet ebből az állapotodból.

Ahhoz, hogy az előttünk álló időszakot ép ésszel megússzuk, két dolog kell "csupán": 

- Önismeret 

- Valaki, akivel őszintén tudsz beszélgetni

"Csak két nap van az évben, mikor semmit sem tehetsz. Az egyik a tegnap, a másik a holnap. Tehát csak a ma a megfelelő nap arra, hogy szeress, hogy higgy és elsősorban, hogy élj!" - Dalai Láma

Ha szeretnél hasonló témájú írásokat, videókat, bejegyzéseket olvasni tőlem, iratkozz fel a hírlevelemre! 

Borítókép: Photo by Aarón Blanco Tejedor on Unsplash