Szülőnek lenni alapesetben sem egyszerű dolog. Ott van a hatalmas felelősség, saját magunk és a kompetenciánk folyamatos megkérdőjelezése, az általunk és a külvilág által felállított elvárások. A munka - család - önmagam hármas egyensúlyának megtartása.... Amikor az ember végre beállítaná ezt a hármast, kicsit toldozva, kicsit foldozva, egy hajszálnyit se tévedve, mert akkor borul minden, mint egy kártyavár, na akkor száll az ólomszárnyú, rézf@szú bagoly (elnézést) egy koronavírus képében a rendszerre és nem hogy felborítja, de a csőrével még jól szét is tépi a képzeletbeli hármast millió darabra.  Legyél egyszerre tanár, ovónéni, ovóbácsi, a legjobb barát, a játszótárs, a táncedző, a zenetanár, megbízható munkaerő, fejlesztő, logopédus, kívánatos feleség, macsó férfi, moss-főzz-takaríts, edzz és persze, amit közben elfelejtenek megemlíteni, hogy ne bolondulj meg.

Photo by Conor Samuel on Unsplash

Zsonglőrködünk az időnkkel és az energiánkkal. Jó lenne mindenhol megfelelni, de sokszor, mostmár egyre többször feladjuk. "Játssz a telefonnal, nézd a tévét, foglaljátok el magatokat, de ne öljétek meg egymást", ha több gyerek is van.

Tudom, a jótanácsokkal már tele a padlás és én most nem is akarom osztani az észt. Nincs a bölcsek köve a hónom alatt, nem vagyok jós sem, nem tudom megmondani, hogy meddig kell még ezt csinálnunk, de ahhoz, hogy ép ésszel és lélekkel lépjünk vissza az új "normális" életünkbe, ahhoz feltétlenül szükséges, hogy a helyén kezeljük a saját érzelmeinket. Először is megfigyeljük, megértsük, beazonosítsuk és a megfelelő polcra tegyük. Ne a szőnyeg alá söpörjük, vagy betuszkoljuk egy szekrénybe, hanem felismerjük, megcímkézzük és a helyén kezeljük. 

Photo by Jen Theodore on Unsplash

Most, a tavaszi szünetben, kicsit fellélegezhetünk, egy kicsit talán több időnk lesz arra, hogy elgondolkozzunk egy-két dolgon. 

 Milyen típusú gondolataid vannak? 

Ha azt érzed, hogy csapnivaló szülő vagy, a gyerekeid jobb szülőt érdemelnének nálad, akkor a következő kérdéseket tedd fel magadnak: 

Mit jelent neked a "jó szülőség"? Mikor éreznéd magad jó szülőnek? Hogyan kellene viselkedned ahhoz, hogy a fejedben azt gondold, hogy jó szülő vagy? Mit gondolsz, milyen szülőre lenne szüksége a gyereke(id)nek? Írd fel magadnak, hogy mi tetszik a szülői viselkedésedben! Szedj össze minél több pozitív viselkedésformát, tulajdonságodat szülőként, minimum 5-öt, de ha több is megy, akkor hajrá! Ha pozitív oldalt megnézted, most jöhet a negatív: Hogyan viselkedsz, amikor nem vagyok jó szülő.

Tegyél egymással szembe 2 széket. Egyik székben te ülsz, a másikban a gyereked (oda képzeled). Most cseréljetek helyet. Legyél te a saját gyereked! Mit mondanál magadnak gyerekként? Neked mire lenne szükséged magadtól? (Kicsit skizo a feladat, de hidd el, nagyon hatásos! )

Lépjünk át egy másik szituba. 

"Oké, elfogadom, hogy magammal is kell foglalkoznom, üres kancsóból nem tudok önteni, meg hasonló dolgok, na de mégis hogyan csináljam? Nekem is csak 24 órám van!"

Ha te is így gondolkodsz, akkor érdemes a következő kérdéseket feltenned magadnak: 

Mi a helyzet most? Hány helyen kell helytállnod? Kérlek, hogy tedd őket fontossági sorrendbe. Mi a számodra (és itt a hangsúly a SZÁMODRA-n van) legfontosabb, legkedvesebb szereped, mi a második és így tovább. Melyek azok a szerepek, feladatok, amikhez a te jelenlétedre van szükség? Mely feladatok azok, amihez a személyes jelenlétedre nem feltétlenül van szükség? 

Miért gondolod, hogy egyes tevékenységek elvégzésére csak te vagy alkalmas, míg a többi nélkülözni tudja a személyed? 

Remélem, hogy tudtam segíteni! Ha úgy gondolod, hogy elakadtál, folyton csak egy dolgon pörög az agyad és képtelen vagy megoldani a helyzeted, továbblépni, keress bártan! Szívesen segítek! 1/1-es ülések formájában, a  zárt csoportomon keresztül, vagy a hírleveleim által!  

 Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, hogy oszd meg azzal, akinek szerinted szüksége lehet rá!